|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 27 találat | lapozás: 1-27 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Laskay Adrienne 2000. november 27.Kolozsvárra hazalátogatott Szalay Miklós zeneszerző, zenetanár nemzedékek megbecsült irányítója, tanára. Pályája szülővárosából, Aradról indult és Kolozsváron folytatódott: a Magyar Művészeti Intézetben, majd a Gh. Dima Zenekonzervatóriumban szerzett zenetanári és zeneszerzési diplomát. Hosszú évekig tanította a Gh. Dima Zenekonzervatórium magyar nyelvű csoportjait szolfézsre, partitúraolvasásra, összhangzattanra, formatanra. Megrokkant egészséggel elhagyta az országot és Ausztriába emigrált. Jelenleg Bécsben él, ahol zeneszerzői munkássága mellett számítógépes kottagrafikával foglalkozik. Munkássága felöleli a kórusra írt művek egész sorát, kamarazeneműveket, zongoradarabokat, egy zongoraversenyt stb. A kolozsvári Állami Magyar Opera Szalay Miklós 70. születésnapja alkalmából szerzői estet rendez nov. 27-én a művész-tanár tiszteletére. /Laskay Adrienne: Szalay Miklós zeneszerző 70 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2001. november 10.Kolozsváron a Magyar Opera felvállalja az erdélyi kortárs magyar zeneszerzők műveinek bemutatását. Szalay Miklós után Demény Attila az a zeneszerző, aki egész estét betöltő műsorral, zeneszerzői munkásságának mintegy keresztmetszetével jelentkezett az operában. /Laskay Adrienne: Demény Attila szerzői estje. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./2002. március 16.Izraelben megírt, itthon Laskay Adrienne gondozásában megjelent első kötete után most a hazatekintő Szinberger Sándor újabb három könyvvel gazdagította a hazai operairodalmat, a magyart és a románt egyaránt. A három kötet cím szerint: A visszatekintő számadása, Vesszőparipáim, A közönség rászedésének rövid antológiája. Szinberger Sándor visszaemlékezett a kolozsvári színjátszás utolsó hatvan esztendejére, "mint szem- és fültanú, no meg egy kissé mint cselekvő részese az eseményeknek". A nyolcvanadik évét betöltött Szinberger Sándor zeneszerzést tanult a kolozsvári Zeneakadémián és művészettörténetet a Bolyai Tudományegyetemen. 1951-ben lett főrendező a Magyar Operában, 1956-tól pedig ugyanott igazgató és főrendező. 1974-i volt a Magyar Opera igazgatója, utána a kolozsvári román operánál dolgozott még négy évet. Sikerei voltak külföldi rendezésein is, hiszen dolgozott Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Olaszországban, sőt, Egyiptomban is rendezte az Aidát! 1978-ban kivándorolt Izraelbe, ahol újságíróként dolgozott, később pedig egyetemi tanárként és operaszerzőként. Azonban Izraelben is megmaradt jó magyarnak. Bizonyíték rá ez a négy, magyarul megírt és megjelentetett könyv. /Kovács Ferenc: A visszatekintő számadása. Szinberger Sándor gondolatai az operáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./2002. március 21.A Budapesti Tavaszi Fesztiválon a kolozsvári Magyar Opera Kálmán Imre A bajadér című operettjét mutatja be a társulat márc. 22-én, az Operettszínházban. /Laskay Adrienne: A bajadér Budapestre utazik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2002. április 12.Mester József /Welland, Kanada, 1927. aug. 10. ? Vecsés, 2002. ápr. 8./, a kolozsvári Magyar Opera egykori énekese Vecsésen örök búcsút vett a földiektől. Több emlékezetes alakítása volt. A közelmúltban már mint nyugdíjasnak tapsolhatott Kolozsvár közönsége utolsó fellépéséhez, Vajda János: Mário és a varázsló című operájában. /Laskay Adrienne: In Memoriam Mester József (1927?2002) . = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./2002. szeptember 11.95 éves korában elhunyt Kallós József (1907-2002), a kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese és Eisikovits Miksát követő második igazgatója. Kallós József először operettszerepekben lépett fel. Később elvégezte a kolozsvári zeneakadémia ének szakát és eljutott a nagy opera és operett tenorszerepekig. A Magyar Opera élén eltöltött évek (1950. ápr. 1. - 1952. jan. 1.) gyümölcsözőek voltak az intézmény számára. 1952-ben lemondott az intézmény vezetéséről, és feleségével, Wilkovits Kató mezzoszopránnal együtt átszerződött a Román Operaházhoz. A Magyar Opera közönsége még sokáig tapsolhatott művészetének mint meghívott vendégnek. /Laskay Adrienne: In memoriam Kallós József (1907-2002). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./2003. október 8.Szept. 29-én Bécsben elhunyt Szalay Miklós zeneszerző. Alig pár év telt el azóta, hogy Kolozsváron a Magyar Opera szerzői est keretében ünnepelte a zeneszerző Szalay Miklós, a kolozsvári G. Dima Zeneakadémia egykori tanára 70. születésnapját. Gyógyíthatatlan kórral küzdött, halála mégis döbbenetet okozott barátai, egykori tanítványai körében. Tájfutóként hódolt természetszeretetének, még önként vállalt bécsi emigrációja után is. Csellóversenye mellett a már Bécsben komponált vonósnégyesét sikerrel mutattak be mind Ausztriában, mind Magyarországon, énekkari műveit a Magyar Opera énekkara adta elő. /Laskay Adrienne: Szalay Miklós (1930-2003). = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./2004. január 23.Január 22-én Kárpát-medence-szerte megemlékeztek a Himnusz születésnapjáról, a Magyar Kultúra Napjáról. Budapesten a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségeinek elismerésével ünnepeltek. Marosvásárhelyen első alkalommal tartottak emlékezést a Kultúrpalotában. Az EMKE Maros megyei szervezete és a Tompa Miklós Társulat közös szervezésében Bánffy Miklós Szétszórtan című művéből hallottak részleteket a jelenlevők. Találkozóra hívta a képzőművészeket Nagyváradon a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége. A tárlaton 38 bihari és magyarországi művész munkái, festmények, akvarellek, grafikák, szobrok, fafaragványok voltak láthatók. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében a Szobrok szabadsága címmel ünnepi estet rendeztek, amelynek díszvendége Melocco Miklós magyarországi szobrászművész volt. Kolozsváron a Magyar Opera társulata Dehel Gábor rendezésében Erkel Ferenc István király című operáját adta elő. A két felvonás közti szünetben Laskay Adrienne A Kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve című kötetét mutatták be. Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szervezésében ünnepeltek, vetítették a Bánk bán című operafilmet. Székelyudvarhelyen a régió népzenei kincseit leltározó konferenciával ünnepeltek. Kallós Zoltán néprajzkutató tartott előadást Moldvai, gyimesi csángó, mezőségi és kalotaszegi magyar népzenegyűjtés címmel. Haáz Sándor az irányításával kiadott Törpe-Daloskönyvek sorozatot mutatta be. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Budapesten Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere adta át a Márai Sándor-díjakat, a Csokonai Vitéz Mihály alkotói és közösségi díjakat, a Bibliotéka emlékérmeket, A kultúra támogatója, valamint A kultúra pártfogója elismeréseket Budapesten. Márai Sándor-díjat kapott Monoszlóy Dezső Ausztriában élő író, hat évtizedes regényírói és költői munkásságáért. /Antal Erika, Botházi Mária, Farkas Réka, Pengő Zoltán, Zilahi Imre: Díjeső és művészeti estek a Magyar Kultúra Napján. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./2004. január 24.Bemutatták Laskay Adrienne A kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve /Erdélyi Hírlap Kiadó, 2003/ című kötetét. A többszázoldalas kötet forrásdokumentumnak is tekinthető, hiszen az intézmény archívuma hiányos. /(Rostás-Péter Emese): Könyvek és opera a magyar kultúra napján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./2004. augusztus 7.Idén ünnepli 40 éves fennállását a Gyulai Várszínház. A nyaranta megrendezett Várjátékok állandó vendége a kolozsvári Magyar Opera, mely ez alkalommal a nyolcadik (egyben utolsó) Erkel-opera, a Dózsa György bemutatójával emelte az ünnepi hangulatot. 1991 óta majd minden nyári évadban, a Magyar Opera társulata a Gyulai Várszínházzal együttműködve sorozatban mutatta be Erkel operáit – a nyolc operából hatot. Az Erkel-művek mellett mindig színre vitt egy-egy operát, operettet vagy táncjátékot is. A bemutató közönsége lelkesen ünnepelte a kolozsvári társulat produkcióját. Magi István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának művészeti főosztályvezetője dr. Hiller István miniszter nevében a nyolc Erkel-opera bemutatásáért díszoklevelet nyújtott át a társulatot képviselő Simon Gábor igazgatónak, mellyel a kolozsvári Magyar Opera társulatát miniszteri elismerésben részesíti a magyar zene, elsősorban Erkel Ferenc operáinak évről évre repertoáron tartó magas művészi fokon előadott sorozatáért. Ezen kívül dr. Hiller István miniszter Pro Cultura Hungarica kitüntetést adományozott Hary Béla karmesternek, a Magyar Opera örökös tagjának a hosszú évtizedeken átnyúló kimagasló művészi munkásságáért, a nyolc Erkel-opera színpadra állításáért és zenei vezetéséért. Dr. Perjési Klára polgármester díszoklevéllel jutalmazta Valkay Ferenc koreográfust, az Erkel-operák koreográfiájának megálmodóját. – A Gyulai Várszínház rendezésében tudományos ülés keretében emlékeztek meg Erkel Ferencről. /Laskay Adrienne: A kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka Gyulán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./2004. augusztus 7.A világon egyedülálló vállalkozást valósított meg a kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház: az összes Erkel-opera bemutatását. A sorozat 1991-ben kezdődött, és az idén, 2004-ben ért véget. A Hunyadi László bemutatását követte 1992-ben a Bánk bán, majd 1993-ban a Brankovics György. Kétévi szünet után következett az István király színrevitele, 1998-ban a Névtelen hősök, 2000-ben a Bátori Mária, 2002-ben a Sarolta került műsorra, most pedig a Dózsa György. A tudományos ülésszak témája: Erkel Ferenc operái. Előadást tartott többek között a Erkel-operákat Kolozsváron színpadra segítők közül Laskay Adrienne karmester, karigazgató, a nyolc opera előkészítéséről Simon Gábor igazgató értekezett, a dramaturgiai feladatokról Hary Béla karmester beszélt. Kiállítás nyílt Gyulán "Nyolc Erkel opera Gyulán" címmel. – Tallián Tibor volt lett a kezdeményezője az összes Erkel-opera megjelentetésének. /S. Muzsnay Magda: A kolozsvári Magyar Opera háromnapos jelenléte Gyulán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./2006. július 12.Immár ötödik éve rendezi meg Miskolc városa a Bartók Béla nevével fémjelzett Nyári Nemzetközi Operafesztivált. Fellépett kolozsvári Magyar Opera is Kodály Zoltán Székely fonójával. A karigazgató Kulcsár Szabolcs, díszlet-jelmeztervező Witlinger Margit, koreográfus Juhász Anikó volt, karmester Hary Béla, a rendezés Demény Attila munkája. Az előadást a társulat megismételte Sátoraljaújhelyen. /Laskay Adrienne: „Bartók + Verismo 2006” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./2007. július 25.Július 27-én mutatják be a kolozsvári Polgármesteri Hivatalban az életrajzi lexikont, amely válogatást nyújt a Kolozsváron élő és alkotó jeles személyiségek lexikális adataiból 1800-tól napjainkig. A Kanadában élő dr. Dan Fornade egyetemi tanár által szerkesztett kötet számos munkatárs közreműködésével valósult meg. A válogatás román, magyar, német és más nemzetiségű személyiségek életrajzi adatait és munkásságát közli. A román nyelvű kiadvány a maga nemében egyedülálló kezdeményezés. A kötet 1200 elit értelmiségit mutat be. Függetlenül a válogatás vitatható szempontjaitól, e lexikon mindenképpen figyelmet érdemel. /Laskay Adrienne: Kolozsvári személyiségek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./2008. január 19.„Serkenj fel, kegyes nép!” címmel került sor tavaly arra az általános- és középiskolások számára meghirdetett Kárpát-medencei Kodály-vetélkedőre, amelyet a Magyar Zenei Tanács, a Jeunesse Musicales Hungary, valamint a Romániai Magyar Zenetársaság szervezett. Demény Attila zeneszerző is a zsűri tagja volt, aki hangsúlyozta, a résztvevő 106 csapat tagjai és a felkészítő tanárok egészen kivételes, különleges teljesítménye többszöri méltatást is megérdemel. Rendkívüli volt, hogy 106 csapat jelentkezett a Kárpát-medencéből. Ez 106 csapat a felkészítő tanárokkal együtt kb. 700 (!) megszállott embert jelent, ők több hónapig intenzíven, kitartóan Kodállyal foglalkoztak. Nagy öröm volt az is, hogy a 2006-os Bartók-vetélkedőhöz hasonlatosan a 2007-es Kodály-vetélkedő is Kárpát-medencei lett. A magyar–magyar kulturális integráció szellemében folyt a vetélkedő. A legnagyobb elégtétel a vetélkedő szakmai színvonala volt. A Duna Televízió viszont – enyhén szólva – kihátrált a rendezvény mögül. Pedig a résztvevőknek, annak a 700 diáknak az lett volna a legnagyobb jutalom, ajándék, ha a Duna Televízió felfigyel rájuk, hiszen az hivatása, hogy tájékoztassa a világ magyarságát. /Laskay Adrienne: Még egyszer a Kárpát-medencei Kodály-vetélkedőről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./2008. április 14.Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./2008. június 28.A kolozsvári Magyar Opera gyászolja a tehetséges táncosnőt, az 50-es és 60-as évek felejthetetlen szubrettjét, a népszerű művésznőt, Timkó Editet (1925-2008). Nagyvárad szülötteként 1942-ben kötelezte el magát a színpad szolgálatára. Tehetségét a budapesti Színművészek és Filmművészek Vizsgálóbizottsága működési engedéllyel honorálta. A Népopera megalakulásakor Kolozsvárra szerződött balett-táncosként. Az élet keményen próbára tette, családi tragédiája nem okozott megtorpanást nyugdíjazásáig felfele ívelő pályáján. /Laskay Adrienne: In memoriam Timkó Edit (1925 – 2008) = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2009. április 30.Az erdélyi magyar táncművészet helyzetképe, illetve a 20. századi magyar tánckutatás erdélyi vonatkozású eredményei kerültek terítékre a Tánc Világnapja alkalmával szervezett tudományos ülésszakon a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Tranzit Alapítvány által szervezett „Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón” elnevezésű tudományos konferencián. Horváth István, a szervező intézet vezetője hangsúlyozta: ki kell lépni az elmúlt évtizedek kisebbségpolitikája által létrehozott skanzenbe zártságból egy sokkal tágabb, a tánc másfajta funkcióit is kereső táncművészet irányába. Laskay Adrienne a Magyar Opera 19. és 20. század eleji tánc „repertoárját” ismertette, Juhász Csilla a Passeggio Historikus Együttes koreográfusa pedig a reneszánsz táncról beszélt. Az előadások kitértek a Romániai Magyar Néptánc Egyesület működésére is. A Deák Gyula által vezetett Háromszék Táncegyüttes keretében jött létre 2005-ben az M Stúdió elnevezést viselő mozgásszínházi műhely. Uray Péter, M Stúdió művészeti vezetője hangsúlyozta, a mozgásszínház műfaja olyan alkalmazott terület, amely bármiből építkezhet a harcművészetektől a balettig, a kortárs táncműfajokon át a színházi megoldásokig. Kelemen Kinga és Sinkó Ferenc előadása is a kortárs tánc bemutatását célozta, a kontakt improvizációról és a GroundFloor Egyesület tevékenységéről esett szó. Könczei Csongor vitaindító előadásának központi kérdése volt, hogy lehet-e beszélni erdélyi magyar néptáncművészetről a szakképzés hiányában? Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora az ősztől induló táncművészeti képzést ismertette. A tudományos ülésszak könyvbemutatóval zárult: a jelenlévők megismerkedhettek Könczei Csilla Táncelméleti írások című kötetével. A kolozsvári EFES (a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának kiadója) által megjelentetett kiadvány a magyar nyelvű tánckutatás terén hiánypótló. /Musca Szabolcs: Kilépni a skanzen-identitásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./2009. szeptember 7.Elhunyt Barcsay Zoltán zeneművész-tanár, súlyos betegség vitte el augusztus 30-án. Kolozsváron született 1929. május 24-én. Hegedülni a Zsizsmann-konzervatóriumban tanult. A Magyar Operában játszott, az opera egyik alapító tagjaként. Márkos Albert tanár javaslatára a hegedűt brácsára cserélte fel, és szólamvezetőként onnan is ment nyugdíjba. 1954-ben végezte a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzervatóriumot, a következő évben már a zenelíceum tanára. Nyugdíjazása után (1992), már betegen, a balett-líceumban korrepetitor volt. Zeneszerzőként elsősorban hangszerelt, többek között Horváth Béla–Szinberger Sándor Kék Duna című operettjét, amely sokáig repertoárdarabja volt az operának. Vezényelt operetteket, Big-Band együttesével évekig koncertezett. Nyugdíjasként közösségi munkában vezette a heti egy összejövetelen az „Öreg fiúk” együttesét a Magányosok Klubjában. Párhuzamosan muzsikált az orvosok zenekarában is. Dalszerző munkásságáért Reményik-díjjal tüntették ki. /Laskay Adrienne: Búcsú Barcsay Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./2009. október 20.A kolozsvári Művelődés szeptemberi száma válogatást közölt annak a rendhagyó tudományos ülésszaknak a dokumentumaiból, amelyet egy háromnapos táncművészeti program keretében április 28-30. között tartottak Kolozsvárott. A tartalomból: Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón (Könczei Csongor); A műtánc kialakulása az erdélyi színpadokon (Laskay Adrienne); A néptánctól a táncszínházig (Deák Gyula); Javaslat a romániai magyar intézményesített felsőfokú táncművészeti oktatás bevezetésére (Könczei Csongor). /b. d. : „Táncoló” Művelődés. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./2012. április 6.Látó-lapszámbemutató a Gaudeamusban: Kolozsvártól ÖrkényigAhány ember, annyi Kolozsvár, ahány történet, élmény, anekdota, annyi értelmezési lehetőség a várossal kapcsolatban – derül ki a Látó szépirodalmi folyóirat márciusi számából, amelyben esszék, novellák, versek és interjú révén kerülünk közelebb a kincses városban élő vagy ahhoz számos tekintetben kapcsolódó szerzők Kolozsvár-képéhez. A lapszámot, csakúgy, mint az Örkény-centenárium apropóján összeállított áprilisi Látót szerdán délután mutatták be a Gaudeamus könyvesboltban. Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? című Kolozsvár-oratóriumával indul a Látó márciusi száma, majd Láng Zsolt, Egyed Péter, Laskay Adrienne, Kántor Lajos, Sebestyén Mihály, Király László, Jánk Károly, Vida Gábor, Demény Péter, Szabó Róbert Csaba, Láng Orsolya, Keszeg Anna, Soó Éva és Visky András írásai olvashatók. Talált versként szerepel a kötetben Áprily Lajos Kolozsvári éjjel és Jékely Zoltán Anteus című költeménye, a mellékletben pedig a vers kategóriában 2010-ben nívódíjjal kitüntetett Kenéz Ferenc plakátja található. – Színvonalas ez a szám, mindenki a saját Kolozsvár-történetét, élményét, anekdotáját mondja el benne – hangsúlyozta a bemutatón Demény Péter, az Esszé rovat vezetője. Utalt ugyanakkor a Ha mélyre szívjuk a kolozsvári levegőt… című ankétra, amelynek kapcsán Kolozsvárról Budapestre távozott személyiségeket (Fritsch László Zoltán közgazdász; Hajós Erika mesetulajdonos; Józsa Márta író; Soó Zöld Balázs, a Quadro Galéria társtulajdonosa; Tompa Andrea író, színikritikus) kérdeztek meg egyebek között arról, hogy mikor és hogyan távoztak Romániából, tervezik-e a hazaköltözést stb. Weghofer Erna, a Gaudeamus könyvesbolt vezetője kérésének eleget téve, hogy Kolozsvárhoz fűződő élményeiket idézzék fel a szép számban egybegyűlt érdeklődők előtt, Láng Zsolt a Szerelemváros. Kolozsvár című esszéjében megfogalmazott történetet elevenítette fel: tizennégy éves korában, egy országos asztalitenisz gyerekbajnokság apropóján járt először a városban. Első ittlétéről mesélt a jelenlévőknek Vida Gábor, Király László pedig az Utunk szerkesztőségéhez fűződő kalandjait mesélte el. Demény Péter, aki kolozsvári születésűként jelenleg is itt él, „festői” hasonlattal élve Rembrandtot idézte: „bár soha nem utazott el Amszterdamból, attól még Rembrandt maradt”. A folytatásban az áprilisi Látó ismertetőjére tért rá Demény: mint mondta, születésének századik évfordulója alkalmából Örkény István munkássága előtt tisztelegtek a negyedik lapszámban. Radnóti Zsuzsa, az író özvegyének köszönhetően irodalomtörténeti csemegével szolgálnak az érdeklődőknek: mellékletként Örkény Április című, eddig ki nem adott kisregényének részletét találjuk. A lapszámban interjút olvashatunk Radnóti Zsuzsával és Parti Nagy Lajossal, Kötő József erdélyi, Zakariás Erzsébet pedig kolozsvári vonatkozásban tekinti át az Örkény-művek színpadi megjelenítését. További szerzők, akik hozzájárultak a negyedik lapszám megjelentetéséhez: Sebestyén Rita, Csík Mónika, Hatházi András, Csutak Gabi, Fodor Györgyi, Papp-Zakor Ilka, Ungvári Zrínyi Ildikó, Adorjáni Panna, Laskay Adrienne, Visky András, Tim Conley és Székely Melinda. FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár) 2013. április 5.Prospero-könyv Kovács Attila operaénekesrőlTöbb mint egyéves szünet után újra Prospero-könyvet mutattak be a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A több mint harminc éve Németországban élő és ott fényes karriert befutó kolozsvári operaénekesről, Kovács Attiláról a Kolozsvári Magyar Opera egykori karnagya, Laskay Adrienne készített beszélgetőkönyvet, amelyet ezúttal is Demény Péter író szerkesztett, és a Korunk Komp-Press Kiadónál jelent meg. A kolozsvári születésű Kovács Attila az 1960-as évek közepén, a zeneakadémia elvégzése után került a magyar opera jogelődjéhez (akkor: Kolozsvári Állami Magyar Opera). Az itt töltött másfél évtized alatt már körvonalazódott az ígéretes karrier, ami végül a Kieli Operaházban (Németország) teljesedett ki. Az eseményen a szerző és az interjúalany mellett a könyv előszavának írója, Angi István zeneesztéta, Szép Gyula operaigazgató és Demény Péter osztotta meg gondolatait. (N.-H. D.) Szabadság (Kolozsvár). 2014. december 30.In memoriam Kónya Dénes LajosAz idősebb operalátogató nemzedék előtt nem ismeretlen a jó megjelenésű, szép hangú baritonnak, számos nagy operaszerep megszólaltatójának neve. Hirtelen halála döbbenetet váltott ki barátai, volt munkatársai köréből. Laskay Adrienne Szabadság (Kolozsvár) 2016. augusztus 10.„Számomra mindig a művészet és a család számított”Tisztelet elődeinknek: Puni Júlia Pár évvel ezelőtt indította útjára a Kolozsvári Magyar Opera, illetve a Kolozsvári Operabarátok Köre a Tisztelet elődeinknek című kiadvány-sorozatát, amelyben ismerteti az opera aranykorának nevezett időszakban tevékenykedő művészeinek életét. A legutóbbi kis könyvecske, amelyben Puni Júlia operaénekes életéről és munkásságáról tudhatunk meg részleteket, a 2015/2016-os évad végén jelent meg. A kiadvány szerzője és szerkesztője Laskay Adrienne, az opera nyugalmazott karnagya, aki már több komolyzenei tárgyú könyv igényes megírásával és szerkesztésével bizonyította elkötelezettségét, szakértelmét a műfaj és annak művelői irányába. A szerző kronologikusan mutatja be az olvasónak az 1927. december 8-án Szászrégenben született Puni Júlia életét, aki szinte a kezdetektől egészen korai nyugdíjazásáig, három évtizeden át volt a Kolozsvári Magyar Opera tagja; ez idő alatt 23 opera- és 26 operettszerepet adott elő. A könyv alapjául egyrészt a művésznő 2014 júliusában lezárt visszaemlékezései szolgálnak, ugyanakkor részletes és pontos tájékoztatást kapunk Puni Júlia emlékezetes alakításairól, amelyeket fényképekkel és méltatásokkal támaszt alá az író-szerkesztő Laskay. Laskay Adrienne Tisztelet elődeinknek: Puni Júlia /Kolozsvár, 2015/ Szabadság (Kolozsvár) 2016. október 6.Lukács Mária(1934 – 2016) Mindjárt az elején sietek pontosítani: ez az írás visszaemlékezés, nem nekrológ. Visszaemlékezés egy nagy művésznőre, a kolozsvári Magyar Opera egyik emblematikus alakjára, aki a maga idejében a közönség kedvence volt: ő volt A BALERINA. Egyik kritikusa Terpszikhoré papnőjének nevezte, és úgy értékelte, hogy „A Magyar Opera történetét beragyogja Lukács Mária táncművészete. Minden szerepében arra törekedett, hogy maradéktalanul valósítsa meg a műfaj legfőbb követelményét és célját: az ábrázolás tökéletességét. Mindig a cselekményhez hozzánőve alkalmazkodott ahhoz, amit alakított. Tette azt annál szívesebben, mert számára az átlényegülés, a megformálandó hősökkel való azonosulás olyan munka volt, ami egyszersmind maradandó élményt is jelentett.” Mikor pedig végleg lelépett a világot jelentő deszkákról, vele egy korszak zárult le az opera történetében. Valóban, élete a színpad volt, életcélja pedig megfelelni a saját maga támasztotta elvárásoknak, amelyekkel táncművészetét szolgálta. Saját szavait idézve: „Számomra a balett maga az élet. Vallom másokkal együtt: a művészetet szeretem magamban, és nem magamat a művészetben. A szépre és a jóra nevelés nagyon fontos eszközének tekintem a balettet, kiváltképp húszadik századi művészetnek, már csak tömörsége miatt is. A balett-táncos oldalnyi írott szöveget képes elmondani egyetlen pillanat alatt, mozdulattal, arcjátékkal. A tánc nem robot akkor, ha érzem a közönség együttvibrálását az általam életre keltett hőssel, s tudom a nézőnek holnap jobb napja lesz, kellemesebben érzi majd magát s ehhez a csodához én is hozzájárultam. Különben nem akarom tudni, hogy nehéz fizikai munka a tánc, hogy a néző se gondolhasson arra, és mindent, amit lát, természetesnek tekintsen. A közönség ragaszkodása jelenti számomra a legnagyobb segítséget. A taps olyan, mintha doppingszert szednék, – úgy érzem, szárnyakat kapok tőle a színpadon. Számomra a közönség tapsa – életszükséglet.” Laskay Adrienne Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 3.Beszélgetőkönyv táncművészről nemcsak a tánc szerelmeseinekKivételes tehetség, közvetlenség és jó humor – ezek a tulajdonságok jellemzik Szállassy Nagy Erzsébet prímbalerinát, a Kolozsvári Magyar Opera nyugalmazott táncművészét. Erről győződhettek meg azok, akik részt vettek Laskay Adrienne A tánc bűvöletében – Beszélgetőkönyv Szállassy Nagy Erzsébet táncművésszel című kötetének bemutatóján a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektori hivatalának Óváry-termében. Sorbán Angella, a Scientia Kiadó munkatársa elmondta: Laskay Adrienne kézirata a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által 2015 óta meghirdetett nyílt pályázatra érkezett, amire idén is várják a tudományos, művészeti, irodalmi és technikatörténeti jellegű kéziratokat. – A könyvet elolvasva az olvasókhoz közelebb kerül a táncművészet. Másrészt arra is fény derül, hogy a művésznőnek fontos volt, hogy csak a saját érdemeire és értékeire építse a pályáját. Soha nem kovácsolt előnyt abból, hogy Nagy István író lánya, de az ebből fakadó hátrányokkal felvette a harcot. A könyv nem megszépítő emlékezés: Szállassy Nagy Erzsébet nem csak azokat nevezi meg, akikkel szemben hálát érez, hanem azokat is, akikkel konfliktusai voltak, de ezeket az eseményeket saját lelki békéjébe, harmóniájába emelte át. Az utolsó fejezetben az interjúalany saját gondolatait fogalmazza meg, miszerint művészi pályája emberi küldetését jelenti. A könyvet ezért nemcsak a tánc szerelmeseinek, hanem azoknak is ajánlom, akiket eddig nem érintett meg a tánc bűvölete, mert Szállassy Nagy Erzsébet művészi és emberi habitusa, értékrendje biztos rájuk is hatással lesz – mondta a könyvet méltató Nagy Ibolya. – Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy miért írok? Ez a fajta irodalom arra szolgál, hogy azoknak az embereknek állítsunk emléket, akik nagyon mostoha körülmények között egy életen át a kolozsvári közönségért éltek és dolgoztak. Ebben a könyvben különösebb figyelmet fordítok a Nagy családra. Nagy István írót már annyira elfeledték, hogy talán még az iskolai irodalomórán sem tanítják. A másik személyiség Trixi Checais koreográfus, aki lehetővé tette, hogy Nagy Erzsébet az opera szólistájává váljon – magyarázta Laskay Adrienne, azt sem hallgatva el, hogy ezt a kéziratot eredetileg a Prospero-sorozatban kívánta megjelentetni, de ott pénzhiányra hivatkoztak, így nagyon jól jött a Scientia Kiadó pályázati felhívása. – A Kovács Attila operaénekesről szóló beszélgetőkönyv bemutatója után szólt nekem Adrienne, hogy a következő könyve rólam fog szólni. Arra gondoltam, mit tudok én 25 évvel a nyugdíjazásom után mesélni, hiszen azóta sok minden háttérbe szorult, nem foglalkoztam az akkori eseményekkel. Igyekeztem őszintén, spontán válaszolni a kérdésekre. A könyv pontosan tükrözi az életemet, művészi pályafutásomat és a magánéletemet is – mondta Szállassy Nagy Erzsébet, aki elismerte: azért nem választotta a külföldi karriert, mert számára fontosabb volt a családja, az itteni közönség szeretete és elismerése. – Hogy ez a szeretet a mai napig is él, tanúsítják azok a kollégák, akik most eljöttek erre az eseményre – tette hozzá a volt prímbalerina. Zárszóként arra kérte a jelenlevőket: a tánc iránt érdeklődő gyermeküket vagy unokájukat buzdítsák arra, hogy hivatásos táncos, balerina legyen belőlük. Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár) 2017. november 11.Előttünk az elődeink – könyv a 225 éves kolozsvári zenés színjátszásrólHogyan fogadták Kolozsváron a XIX. század második felében Liszt Ferencet? Hányféle elnevezéssel illették Mozart Don Giovanni című operáját? Többek között ezekről is tudomást szerezhetünk a kolozsvári magyar zenés színjátszás 225 évét összefoglaló, Előttünk az elődeink. 225 év a kolozsvári magyar zenés színjátszás történetéből című kiadványból, amelyet csütörtök este mutattak be a Kolozsvári Magyar Operában az ünnepi gálaműsor előtt. Benkő Judit és Fekete Adél muzikológus, illetve Laskay Adrienne karnagy, zenei szakíró foglalta össze egy-egy tanulmányban a 225 évet. A kötetben Angi István zeneesztéta, Selmeczi György karmester, rendező és Oláh Emese alpolgármester köszöntője is helyet kapott, a szép kivitelezésű kiadványt az Idea Plus nyomda jelentette meg. – A Kolozsvári Operabarátok Köre sikeresen pályázatának köszönhetően jelenhetett meg a kolozsvári magyar zenész színjátszás 225 évét összefoglaló kötet. A tudományos értékkel rendelkező és olvasmányos tanulmányokat három képzett és tájékozott munkatárs írta meg. Figyelemfelkeltő az értékes képanyag is. A könyvet elolvasva rálátásunk lesz, honnan indult a zenés színjátszás Kolozsváron, mit örököltünk, milyen a társulatunk, mit építhetünk erre a múltra. Van kellő alapunk arra nézve, hogy a jövőt biztatónak képzeljük el – mondta az az 500 példányban megjelent kötetről Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója. – Meghatódottan olvastam a Hunyadi téri új színház megnyitása előtti és annak kapcsán megjelent beszámolókat. Fantasztikus élményt jelentett a régi plakátok megtekintése is, a mód, ahogyan Kolozsvár és lakosai pénzt áldoztak az új színházra, ugyanakkor nagy tisztelettel búcsúztak el a Farkas utcai kőszínháztól. Akkor a kolozsváriak szeretettel, elkötelezettséggel pártolták a színházat – vélte Benkő Judit muzikológus, a Kolozsvári Rádió komolyzenei műsorainak szerkesztője, aki az 1792-től 1900-ig, pontosabban a Hunyadi téri új színház felavatásáig tartó időszakról írt tanulmányt. Laskay Adrienne karnagy, zenei szakíró 1900-tól 1990-ig foglalta össze a zenés színjátszás történetét. – Nagy kihívás volt ilyen rövid idő alatt elkészíteni a tanulmányt. Az 1940–44 közötti korszakról például hatalmas anyag gyűlt össze, amit jó lenne egy bővített kiadványban újra közölni – jegyezte meg Laskay Adrienne. Fekete Adél muzikológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának oktatója megtiszteltetésnak tartja, hogy őt kérték fel az 1990–2017-es időszak feltérképezésére, illetve a könyv szerkesztésére. Ez utóbbi feladatot Szép Gyula igazgatóval együtt végezték el, derült ki a könyvbemutatón. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár) 2017. november 11.Olvasmányos operatörténet: könyvet adott ki múltjáról a 225 éves kolozsvári intézményA kolozsvári zenés színjátszás 225 évét összefoglaló színes, olvasmányos tanulmánykötet bemutatásával és operagálával zárta jubileumi rendezvénysorozatát a Kolozsvári Magyar Opera. Szép Gyula, a kulturális intézmény igazgatója elmodta, a Benkő Judit, Laskay Adrienne kutatók és Fekete Adél muzikológus tanulmányait, írásait tartalmazó, Előttünk az elődeink című kiadvány hiánypótló, hiszen az operának nem profilja a könyvkiadás. Mint részletezte, nem is adott ki a magyar opera évtizedek óta önmagáról jelentős kiadványt, csak azután sikerült alternatív pénzforrásokból pótolni ezt a hiányt, amióta létrehozták a Kolozsvári Magyar Operabarátok Körét. „Három nagyon alapos, értékes alkotótársa találtam, akik felvállalták, hogy ezt a nem kis időszakot átkutatják, tanulmányozzák, és egy olvasmányos, valamennyire összefogott formában leírják” – méltatta a kötet szerzőit Szép Gyula. Hozzáfűzte: az összefogottságot a kevés oldalszámra értette, mert ha elkezdenék a részleteket kifejteni, akkor több ezer oldalra is rúghatna a kiadvány, amelyet egyébként igyekeztek úgy megírni, hogy tudományos értékük is legyen a tanulmányoknak, de ugyanakkor olvasmányos is legyen. Mint részletezte: igyekeztek nem számokkal megtölteni a könyvet, mert akkor biztos mindenki félreteszi. „Inkább arra törekedtünk, hogy a kötet olyan érdekes történetekkel, információkkal legyen teletűzdelve, amelyet szívesen olvas az érdeklődő, ugyanakkor meg is ismeri azokat az értékeket, amelyeket az elődeink alkottak, amelyet mi örököltünk, és reméljük, hogy tovább is adunk” – magyarázta Szép Gyula. Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-27
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
